Egy hónap után: az alsó ív felragasztása, és ami utána jött
Hát, ha röviden össze akarnám foglalni az eddigieket a folytatás ismeretében, azt mondanám, hogy az volt a kezdőknek kijáró könnyített pálya. Amennyire könnyen boldogultam a felső fogsoromra tett fogszabályozóval, annyira mostohán indul közös életünk az alsóval.
Második hét a fogszabályozóval
Úgy érzem, én és a fogszabályozóm teljesen összeszoktunk. Mostanra ugyanúgy tudok enni, mint mielőtt feltették volna, a feltört szám begyógyult, hála a viasznak, amivel az éles széleket le tudom ragasztgatni, hogy ne sebesítsék tovább, és van, hogy teljesen el is feledkezek arról, hogy van valami a számban.
Negyedik nap a fogszabályozóval
Most, hogy már kellőképpen elbíztam magam, hogy nekem aztán se nem fáj, se nem tör a fogszabályozóm, elkezdte törni a számat a szemfogaim környékén. Valószínűleg ha ez így megy, holnapra ki is sebesedik. Jó hír viszont, hogy már főtt húst is tudok enni – alakul ez az evés-dolog.
Harmadik nap a fogszabályozóval
Eljutottunk odáig hogy ma már olyan, mintha a számban sem lenne. Na nem mintha nem érezném, hogy a fogamra van aplikálva valami, viszont az a pici húzó érzés is elmúlt, amit az első pár napban éreztem – valami olyasmiként tudnám leírni, mint amikor kézzel megnyomjuk a fogsorunkat.
Második nap a fogszabályozóval
Nem fogok ám minden nap jelentkezni, de azért most még elég erőteljes az újdonság varázsa. Szóval a legfontosabb kérdés az evés. Ma már puha kenyérbelet is el tudtam csócsálni a virsli mellé. Azt gondoltam, megy nekem a főtt hús is a levesből, de csalódnom kellett. Mindent nem lehet egyszerre.
Első nap a fogszabályozóval
Hát, tévedtem. Már ami az étkezéseket illeti. Na nem azt mondom, hogy ma már elrágcsáltam egy pirítóst, de ebédre már simán meg tudtam enni a krumplipürét meg a lecsót. Oké, puha, pépes étel, de kis öröm is öröm. Keményebb étellel nem próbálkozom, mert fáj a harapás, de ez az összes gondom. A vacsorával viszont kissé mellé lőttem. Spenótos lasagne…
A nagy nap
Hát, eljött, amitől nagyon féltem. Fél éve már, hogy elkészült a kezelési tervem, így nem húzhattam tovább: fel kellett tenni a fogszabályozót. Napok óta izgultam emiatt, de a mai nap tragikusra sikeredett. Fél órát ültem otthon indulás előtt, gondolkoztam, lemondjam-e az időpontot. Eszembe jutott, miket mondott az a néhány ismerősöm, akikkel az elmúlt időszakban beszélgettem. Hogy mennyire kellemetlen, mennyire megváltoztatja a mindennapokat és hogy törődjek bele, fájdalomcsillapítókon fogok élni. Aztán úgy gondoltam, ez elég szánalmas ez így, mégis felnőtt ember vagyok, vagy mi.
