A “ne szóljon senki hozzám”- napok
Emlékszem, amikor annak idején még csak terveztem, hogy belevágok a fogszabályozásba, több ismerősöm is, aki már átesett ezen, azzal ijesztgetett: fájni fog. Előre felkészítettek, milyen fájdalomcsillapítókkal tankoljam fel az otthoni házipatikát, így kifejezetten megnyugtatott, amikor első alkalommal Kocsis doktor csak mosolygott ezen és azt mondta, nem szokott ilyesmire szükség lenni, nem olyan szörnyű az a pár nap, miután állít a fogszabályozón.
Ha ciki, ha nem, moss fogat
Immár nyolc hónapja van fogszabályozóm. Ennyit kellett várni, hogy az első “ciki” helyzettel szembesüljek. Ennyi idő alatt az már teljesen természetessé vált számomra, hogy bármit eszek, nem indulok el anélkül, hogy előtte ne ellenőrizném: vajon minden rendben van-e. Nem lóg-e egy kis darab kolbász vagy valami zöldség a tappancsok közül – egyik sem túl esztétikus látvány. Gyors öblítés, szükség esetén fogmosás vagy fogköztisztítós takarítás – valamelyik mindenképpen szükséges, bármit is ettem.
Volt tappancs, nincs tappancs
Nem dicsekedtem el még vele: egy hónapja kaptam még két tappancsot. Pont két fogam volt még, amin nem volt – a két leghátsó – na most azokra is felkerültek a kis fémdarabkák. (A hátsó fogakon nem porcelán van, mert úgyse látszik, remekül hasznosíthatók ott a fémszínű tappancsok is.) Ezzel az új konstrukcióval mondjuk volt némi problémám, mert ugyebár a fogsorom legvégéről van szó, közvetlenül a szájnyálkahártyánál.
Szájzár
– Lesz egy meglepetésem. És nem fog szeretni érte – fogadott Kocsis doktor, amikor legutóbb nála jártam. Más esetben szeretem a meglepetéseket, de azt kell mondjam, most nem volt őszinte a mosolyom. Mi több, állítólag olyan riadtan néztem, hogy kolléganője egyből levonta a tanulságot: kár volt előre bejelentenie. Persze a hír jó érzékkel már akkor érkezett, amikor a székben ültem, így nem volt mit tenni, izzadó tenyérrel figyeltem, mi fog történni.
Csíííz
Mint azt már hónapokkal ezelőtt említettem, szerencsére egyetlen percig sem volt gondom a fogszabályozómmal – már ami a látványt illeti. Kocsis doktor már a felragasztás napján felhívta a figyelmemet, hogy ne kezdjem el takargatni vagy miatta másképp beszélni, mert az hamar rossz szokássá válhat. Miután azonban többen is kifejezetten szépnek nevezték a porcelán készüléket, ez eszembe sem jutott, továbbra is bátran mosolyogtam mindenhol.
A lifegő drót története
Nem jelentkeztem egy ideje, aminek egészen egyszerű oka van: minden rendben megy és semmi érdekes nem történik. Szépen járok havonta dróthúzásra, ami sem most, sem az előző alkalommal nem járt különösebb izgalommal. Nagyjából 10 percet vesz igénybe: régi drót kiszed, újat behúz. Mármint Kocsis doktor. Én meg csak a számat tátom.
Jelentem, visszakerültek a tappancsok!
Jelentem, tegnap visszakerült a helyére a leesett tappancs. Valóban nem hagytam el, nem nyeltem le, viszont tudom tanácsolni mindenkinek, hogy hasonló helyzetben ne várjon három hetet a visszaragasztással. Ennyi idő alatt ugyanis kiválóan széttörte a számat a kis porcelándarab, ami ugyebár a sínen fityegett, ezen állapotában pedig kiválóan alkalmas volt arra, hogy sok kellemetlenséget okozzon.
Amikor letörik a tappancs
Azt kell mondjam, Murphy hozzám képest kispályás. Szóval az történt, hogy elmentem egy céges rendezvényre, ahol látványkonyha is volt. Előre kell bocsátanom: amióta fogszabályozó van a számban, soha nem ettem még ad hoc módon, mindig csak úgy, ha otthon, vagy olyan helyen voltam, ahol étkezés után azonnal fogat tudtam mosni. Ennek egyébként nagyon egyszerű oka van: minden alkalommal nagyjából egy negyed adagnyi kaja marad a fogszabályozóba ragadva. Ez amellett, hogy nem túl esztétikus, nagyon kényelmetlen is, ha pedig az ember ösztönösen a nyelvével kezdené megoldani ezt a problémát, azt gyorsan abba is hagyja, mert eléggé fáj, ahogyan felsebzi a készülék.
Enni csak enni, a vágyam csak ennyi
Na, elmesélem, hogy megy mostanában az étkezés. Nem, nem vagyok 120 kiló és nem a kaja körül forgott eddig az életem, de most mit csináljak – ez lett a központi probléma.
Újabb plusz dolgok a számban
Milyen jó, ha az ember blogját a fogorvosa is olvassa. Már este jött az e-mail Kocsis doktortól, hogy ha ennyire szúr a drót a számban, akkor menjek be a rendelőbe és lecsippenti a végét. Hát bementem, ez nem volt kérdés. Ráadásul azt is megtudtam, hogy ezután sem muszáj szenvedni, amikor hasonló cipőben járok. Ami elég gyakran előfordul majd, tekintve, hogy ahogyan folyamatosan rendeződik a fogsorom, a drót is mozog és bizony két fogorvos-látogatás között is előfordul, hogy a vége kitolódik és szúrni kezd.
