Amit a fogszabályozásról soha nem mondanak el… de mi leírjuk.
Képzeld el, hogy napról napra szebb a mosolyod… és senki nem tudja, mitől. Nincsenek drótok, nincsenek kellemetlen kérdések – csak te tudod, mi történik a háttérben – de mindenki észreveszi majd a végeredményt.
Ez a blog azért születik, hogy mindenki, aki még csak tervezi, hogy fogszabályzásra megy, vagy már elkezdte, de egyedül érzi magát kérdéseivel, problémáival, választ találjon itt mindarra, ami foglalkoztatja.
Idézet páciensektől
„Bárcsak hamarabb
kezdtem volna.”
Minden mosoly mögött van
egy sztori. Olvasson bele.
Őszinte leszek.
A legtöbb páciens, aki először ül be hozzánk, ugyanazt a kérdést teszi
fel pár hét után:
„Doktor úr, normális, hogy
bedagadt az ínyem?”
Fogmosás. Egy olyan rutin, amit
mindannyian naponta kétszer
háromszor elvégzünk… vagy legalábbis megígérjük magunknak.
Láttam már gyereket, aki úgy nevetett, hogy közben az egyik kezével eltakarja a száját. Láttam tinédzsert, aki inkább nem szólalt meg felelés közben, nehogy kinevessék a fogai miatt. És láttam felnőttet, aki egy állásinterjún a papírok mögül beszélt, mert félt, hogy a mosolya elárulja.
Van, aki így él. Évtizedeken át. Pedig egy mosoly sokszor többet mond, mint bármilyen diploma, nyelvvizsga vagy ajánlólevél.
A jó hír? A fogszabályozásnak nincs korhatára. A rossz hír?
Minden egyes halogatással nehezebb lesz a helyzet.
Ha a száj, arc és nyelv izomzatával összefüggő funkciók mozgásformái nyugalmi, valamint aktivitás közben eltérnek a kívánatostól, abban az esetben szükség lehet myofunkcionális kezelésekre.
Képzelje el ezt a pillanatot.
Megérkezik hozzánk. Az ajtó kinyílik.
A szíve gyorsabban ver, mert fejben már végigpörgette, mi várhatja:
fogak feszítése, ismeretlen szavak, kellemetlen élmények.
Ismert jelenség mindenki számára, hogy a fejlődő gyermek
gyakran nem tisztán kezd beszélni, egyes hangokat másokkal helyettesít,
vagy maga a hangképzés még „babás”, beszéde közben
kidugdossa a nyelvét.
nyelvlökéses nyeléssel együtt járó beszéd.
Ez sok hangra kiterjedhet, hatással lehet az
sz, z, c, s, zs, cs, t, d, n, l, ty, gy, ny hangzók képzésére.
Képzelje el, hogy Kr. e. 500-ban él. Egy etruszk asszony vagy római fiatalember, aki a tükörbe néz (már amennyire tükörnek nevezhető egy polírozott bronztábla).
És mit lát?
Rendezetlen fogakat. Igen, már akkor is zavarta az embereket a szabálytalan mosoly. A különbség csak annyi, hogy míg ma bejelentkezünk a rendelőbe, ott aranypántokat és állati belekből sodort zsineget használtak.
Hihetetlen, de igaz: a fogszabályozás nem a modern kor hóbortja, hanem több ezer éves kísérletezés eredménye.
Amikor valaki fogszabályozásra
vagy szájápolásra gondol, legtöbbször a mosoly jut eszébe. Az a pillanat, amikor bátran nevethetünk egy fotón, amikor nem kell a kezünkkel takarni
a szánkat. A szép mosoly valóban önbizalmat ad.
Láttam már gyereket, aki úgy nevetett, hogy közben az egyik kezével eltakarja a száját. Láttam tinédzsert, aki inkább nem szólalt meg felelés közben, nehogy kinevessék a fogai miatt. És láttam felnőttet, aki egy állásinterjún a papírok mögül beszélt, mert félt, hogy a mosolya elárulja.
Van, aki így él. Évtizedeken át. Pedig egy mosoly sokszor többet mond, mint bármilyen diploma, nyelvvizsga vagy ajánlólevél.
A jó hír? A fogszabályozásnak nincs korhatára. A rossz hír?
Minden egyes halogatással nehezebb lesz a helyzet.