A blog írója felnőtt fejjel vágott bele ebbe a procedúrába.
Érzéseit, tapasztalatait rendszeresen megosztja ezen a felületen
– mindenki okulására.
Nekem nagyon rossz volt, hogy amikor belevágtam, fogalmam sem volt, mire számítsak. Szégyen, nem szégyen, de rettenetesen féltem. Én azok táborába tartozom, akik nem esztétikai, hanem egészségügyi okból kényszerültek fogszabályozásra.
Szándékosan használom ezt a szót, hiszen nagyon nem akartam. Mégiscsak 35 éves vagyok, ráadásul a munkám miatt folyamatosan emberekkel beszélgetek – kell a fenének, hogy mint egy tini, vasakkal a számban éljem az életemet – gondoltam. Azon túl pedig, hogy cikinek tartottam és féltem, hogy bénán fogok kinézni és még beszélni sem tudok majd rendesen, volt még egy komoly gondom.
Mi van, ha nem bírom elviselni a számban?
Ez mégsem egy olyan dolog, amit ha zavar, kiveszem. Beleteszik és csak az orvos tudja leszedni.
Hát kell ez nekem?
De mégiscsak muszáj volt, így elmentem egy konzultációra, nem sokkal később megvolt a kezelési tervem. Aztán, mivel fogalmam sem volt, hogy zajlik egy fogszabályzás és mi vár tulajdonképpen rám, nekiálltam a kezelés napjánaz internetet böngészni: leírásokat kerestem, mi történik majd a rendelőben. Nos, ez több kárt csinált mint hasznot – annyira idegesen mentem arra a bizonyos nagy napra, hogy kishíján visszafordultam az ajtóból
Nos, ezért születik a blog. Hogy legalább tőlem megtudhassa, akit érdekel, mikor mi történik. Azt is, ami rossz, és azt is, amiről mindenki azt gondolja hogy tragikus, miközben egyáltalán nem az.
Ezért kerestem fel több, mint 4 évvel ezelőtt
Dr. Kocsis Andrást. Régen volt, sőt 3 éve már nem is találkoztunk, hiszen az ő munkája velem akkor véget ért.
Mégis első dolga volt egy röntgenfelvételt készíttetni, hogy ellenőrizze, mennyit romlott az állapotom a legutóbbi találkozásunk óta, nem kezdett-e el esetleg már a csont is bomlani.
Megnyugtatott, hogy erről szerencsére nincs szó, majd ismételten, immár sokadjára is felhívta a figyelmemet arra, hogy bármennyire is félek ettől a műtéttől, muszáj lesz elvégeztetni.
Ilyen jellegű operációra az ő rendelőjében nincs lehetőség, vagyis semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy agitáljon egy ilyen beavatkozásra. Már nem vagyok a páciense sem, mégis szükségesnek érezte, hogy segítsen és tanácsot adjon.
Számomra ezért professzionális ez a rendelő. Mert emberként kezelnek, ismerősként üdvözölnek évek után is, nem kell újra és újra elmagyaráznom, milyen problémáim vannak – mindent tudnak rólam és foglalkoznak olyan dolgokkal is velem kapcsolatosan, amire akár azt is mondhatnák: ez nem a mi asztalunk, sajnáljuk.
Ezért fordultam hozzájuk most is, amikor már nem fogszabályozással kapcsolatos panaszom volt és ezért nem gondolkozok majd legközelebb sem azon, kit hívjak, ha fogászati gondom akad. Vagy ha esedékessé válik egy újabb fogkőeltávolítás…
