A diszlexia az olvasástanulással és a készségszintű olvasástechnika, illetve az értő olvasás elsajátításával kapcsolatos gyengeséget jelenti. A diszlexia hátterében gyakran a központi idegrendszer funkcionális gyengeségei, egyes funkciók érési késése, vagy a megfelelő kapcsolatok kialakulásának és működésének mennyiségi vagy minőségi eltérései állnak. Kialakulása leggyakrabban több tényező „együttállásának” kedvezőtlen következménye. Ilyenek lehetnek: örökletes tényezők (például beszédhibás, részképesség-zavarral küzdő, balkezes, kétkezes a családban, akár a felmenők között, és ezek gyakran a gyermekre vonatkozóan is), a gyermek születése körüli problémák. A diszlexiára való veszélyeztetettséget előzetesen jelző tünetek között említhető: beszéd-és nyelvfejlődési zavar, kései beszédkezdet, sok hangra kiterjedő, nehezen javuló pöszeség, beszédészlelési- és megértési zavar, gyenge verbális emlékezet, figyelemzavar, mozgáskoordinációs zavar, bizonytalan téri- és időbeli tájékozódás, nyelvtani szerkesztésbeli eltérések a beszédben, gyenge szókincs, az oldaldominancia kialakulásának időbeni kitolódása, akár 5 éves korig, keresztezett dominancia, gyenge ritmusérzék, a rajzolás „kerülése”. Az említett tünetek közül általában több halmozódik, így vezet diszlexiára való veszélyeztetettséghez, később diszlexiához.