Megfigyelte már, hogy gyermeke mennyit beszél és hogyan? Hogyan veszi a levegőt? És mi a helyzet az örökös nyitott szájjal való lélegzéssel, evéssel? Tapasztalt nála ilyesmit? Sokat köhög, folyik az orra, és időnként mintha elmennének a füle mellett a szavak, vagy néha vissza is kérdez: „mit mondtál? tessék?” Ovis, és még cumizik, ujját szopja talán? És hogyan beszél: téveszt, vagy ejt hibásan hangokat?
A logopédus, vagyis a beszédjavító tanár munkájáról az ugorhat be, hogy elkezdi beszélni tanítani a három évesen nem, vagy még alig beszélő gyermeket, illetve, hogy iskolába kerülés előtt gyorsan segít helyre tenni a beszédben cserélődő, vagy még ki nem alakult hangokat. Például, ha a cica még tita, a kakaó tatajó. Nem is említve a gyurgyalagot, amit vagy nem ismer, vagy soha nem kell kimondania. Azonban ha mégis, akkor még 5-6 évesen eképp mondja: dúdala. Nagyitól pedig kér majd szombaton egy szatosz podászát.
Gondolta volna, hogy ezeket a „látványos”, feltűnő, fület megütő beszédhibákat általában könnyebben és gyorsabban ki lehet javítani, mint azt, ha a gyermek a sziszegő hangok (sz-z-c) ejtésekor a két fogsora közé kiöltögeti a nyelvét? Az sem mindegy, milyen az a fogsor. Hézagos? Kidőlt? Bedőlt? Vagy kidőlt-bedőlt? Jó tudni: a fogsor állását nagyban és döntően befolyásolja az, hogy milyen a légzésünk, a nyelésünk, a nyelvünk működésének stílusa.
Nagyon fontos, hogy helyesen rágjunk, nyeljünk és lélegezzünk ahhoz, hogy majd egyszer helyesen is beszéljünk. A légzés, rágás, nyelés, beszéd nagyon összetett tevékenységek a tervezést, szervezést, kivitelezést illetően. Naponta például körülbelül 12 ezerszer veszünk levegőt, több százszor nyelünk, és órákat töltünk beszéléssel. Komoly izomműködési koordinációt igénylő folyamatok egyenként is, ráadásul ezeket összehangoltan végezzük – részben egyidejűleg, részben egymást követő sorrendiségben. Ha gyanús, hogy a gyermeknél gyakoriak a felső-légúti megbetegedések, váladékozások, ha gyakran alszik, lélegzik, esetleg eszik nyitott szájjal, akkor érdemes a manduláinak, orrmanduláinak állapotát ellenőriztetni szakorvossal, ha kell, megtenni a megfelelő lépéseket. Ezek befolyásolják nemcsak a beszéd alaki kivitelezését, hanem a beszédfejlődés egyéb területeit is (beszédészlelés, szókincsfejlődés). Ha a mandulákkal nincs probléma, akkor lehetséges, hogy maga a légzés-nyelés-nyelv izomműködés szervezésében adódnak gondok. Ezekre érdemes odafigyelni, mert ugyancsak hatással lehetnek a beszéd, de a fogazat fejlődésére is (pl. tartós ujjszopás, elhúzódó cumizás, általános mozgáskoordinációs gyengeség esetén).
Ezért, ha el akarja kerülni, hogy gyermeke felnőtt (vagy, ami talán kedvezőtlenebb is: kamasz) korában még mindig a beszédét és/vagy a fogazatát kelljen korrigálni, akkor időben forduljon szakemberhez – fogszabályozó szakorvoshoz, és/vagy logopédushoz, akik együttműködve ki tudják alakítani gyermeknél a helyes légzés, nyelés, beszéd és ehhez a szabályos fogazat új szokásrendszerét.
Figyelje tehát a t-d-n-l-, sz-z-c hangok kiejtését, a csukott szájjal való légzést és rágást, nyelést, evést, a fogazat állását, az ajak körüli izmainak mozdulatlanságát nyelés közben. Ha ezekkel nem elégedett maradéktalanul, forduljon hozzánk bizalommal. Segíteni fogunk.
