A gyerekek sokszor a szülők félelme miatt kerülnek a rendelőbe. Annak idején nekik nem adatott meg a gyermekkori fogszabályozó kezelés lehetősége, rendezetlen fogazatuk miatt kortársaik gyakran csúfolták őket. A mai felnőttek szeretnék gyermekeiket megóvni attól, hogy hasonló szituációba kerüljenek.
Egy jól sikerült gyermekkori fogszabályozás növeli a gyermek önbecsülését, megelőzheti a tinédzserek gonosz csúfolását. Végül is a fogszabályozás = vonzó mosoly, ami egészséges önbizalmat adhat a gyermeknek!
Kisgyermekkortól a felnőtté válásig tartó időszakban kialakul az arc megjelenése, a fogak elfoglalják helyzetüket, az állcsontok pedig befejezik növekedésüket. Ilyenkor befolyásolhatjuk leghatékonyabban az arc szerkezetét, a fogak és a harapás helyzetét, hatással lehetünk a külső megjelenésre. A szövetek képlékenyebbek, ezért rövidebb idő alatt tudunk tartós eredményt elérni, mint felnőttkorban. Sok estben ráadásul az arc fogszabályozó kezelés nélkül nem is tud harmonikussá fejlődni.
Van olyan eset, amikor korán kell beavatkozni. Korai kezelésre ad okot például a nagyon nagy torlódás, vagy a nagyon előre álló felső fogak, amelyek ilyenkor sérülékenyebbek, ráadásul egyéb fogazati problémákat okozhatnak. Figyelmeztető tünet lehet a beszédhiba, a gátolt orrlégzés vagy nyitott szájtartás. Ha ezek közül bármelyiket tapasztalja gyermekénél, szinte biztos, hogy fogszabályozásra lesz szüksége.
Érdemes tehát gyermekét már 6-7 éves korban egy első konzultációra elvinni. Ekkor felmérjük a növekedési tendenciát, a fogak előtörésének várható idejét, és kiszűrjük a gyermekkori rossz szokások miatt kialakuló esetleges rendellenességeket.
Ebben az időszakban elsősorban preventív-interceptív beavatkozásokat végzünk, azaz megelőzzük a későbbi súlyos, akár arcdeformitásokkal is járó problémákat. Biztosítjuk a normális növekedés-fejlődés, a tiszta beszéd, a kiegyensúlyozott rágás és a szabályos légzés feltételeit.
Megvizsgáljuk az állcsontok helyzetét, nagyságát. A lehető legegyszerűbb kezeléseket alkalmazzuk a lehető legrövidebb ideig, míg a káros funkciókat kiküszöböljük. Nem feltétlenül kezdjük el a fogszabályozó kezelést, de következtetünk a legoptimálisabb időre, mikor célszerű elindítanunk a kezelést. Ettől kezdve nyomon követjük a gyermek fejlődését, és általában évenkénti kontrollt ajánlunk.
Szülői kísérettel a fogszabályozáson
Ha egy gyermek orvoshoz megy, teljesen természetes, hogy a szülő elkíséri. Nincs ez másképp a fogszabályozás esetében sem, hiszen fontos, hogy ne érezze úgy, egyedül marad kérdéseivel, netán félelmeivel. Nem mindegy azonban, hogyan viselkedik a szülő ebben a helyzetben, hiszen sokszor többet árt, mint használ, ha nem megfelelő módon kezeli a helyzetet. Az alábbiakban ehhez adunk segítséget.
– Ne félj, nem fog fájni – nyugtatja az édesanya a kisgyermeket a rendelő várójában. Szinte ez a leggyakrabban elhangzó mondat a szülők részéről, ha orvoshoz mennek – nincs ez másképp a fogszabályozásnál sem. Talán bele sem gondolnak, de pont nem a megnyugtatást szolgálják ezzel. Ha ugyanis eddig a pontig a gyerek nem izgult, ezt hallva biztosan fog majd, hiszen lám: a szülő is megerősítette, hogy ez egy olyan helyzet, ami miatt félni kellene.
Kérdés persze, miért merül fel a szülőben, hogy egy fogszabályozásra várva bármi miatt is félni kellene. Ismerjük be: a mai 30-as-40-es generáció meglehetősen negatív emlékeket őriz a fogorvosokról: kötelező iskolai fogfúrások és érzéstelenítés nélkül végzett beavatkozások árnyai fenyegetik legtöbbjüket, valahányszor belépnek egy ilyen rendelőbe. Mindez azt is jelenti, hogy idegesek lesznek, szorongani kezdenek, ami hatványozódik, ha saját gyermekükről van szó, hiszen egy jó anya vagy apa minden rossztól igyekszik megvédeni kisfiát, kislányát. Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy jobban izgult ilyenkor, mintha neki kellene bemennie az orvosi kezelésre. Amivel nincs is semmi gond – egészen addig, amíg ezt a feszültséget át nem adja a gyermeknek.
Természetesen azt senkitől nem lehet elvárni, hogy ne aggódjon, vagy ne legyen ideges, amikor gyermekét fogszabályozásra hozza. Nagy dolog ez az egész család és a gyermek életében is, azonban fontos, hogy a szülő ne adja át az esetlegesen benne lévő feszültséget. A folyton idegesen mozgolódó, kezét tördelő hozzátartozó semmiképpen nem a megnyugvást biztosítja a gyereknek, így ha valaki úgy érzi, ezen nem tud úrrá lenni a váróban vagy a rendelőben, inkább kérjen meg más családtagot a gyermek elkísérésére.
Szintén növelheti a gyerek nyugtalanságát, ha népes kísérettel kénytelen a rendelőbe érkezni – például mert az egész család úgy gondolja, hogy erről a nagy napról, amikor fogszabályozót kap, semmiképpen nem akarnak lemaradni. Ez szintén azt erősíti, hogy valami rendkívüli történik majd a rendelőben, ami minden, csak nem megnyugtató a kicsik számára. Hasonló üzenete van a nagy csapatnak akkor is, ha egyébként nem ez az oka a népes kísérőtábornak, hanem például az, hogy utána a család elmegy közösen fagyizni vagy bevásárolni. Javasolt tehát egy kísérőt kiválasztani, a többieknek pedig otthon is el lehet mesélni, mi történt a fogszabályozáson, a családi programot pedig meg lehet szervezni azután is, hogy elhagyták a rendelőt. Mindezzel egyébként nem csak saját gyermekük nyugalmát garantálják: a többi páciensnek is zavaró lehet, ha várakozásuk ideje alatt egy nagyobb társaság beszélgetését kell hallgatniuk, netán helyet sem tudnak foglalni a váróban miattuk.
Mindeddig csak azokról a szülőkről volt szó, akik túlbuzgó módon igyekeznek támogatni gyermeküket a fogszabályozás ideje alatt. Mint kiderült, ez is zavarhatja a kicsiket, de nem árt tudni: a ló másik oldalára sem tanácsos átesni. Sajnálatosan az sem ritka látvány, hogy bár az apa vagy az anya ott ül, de csupán a telefonjával van elfoglalva – dolgozik vagy üzeneteket vált rajta. Ebben az esetben a gyermek teljesen magára marad: hiába van mellette egy felnőtt, mivel nem tud hozzá szólni és nem kap tőle támogatást, gyakorlatilag egyedül van kérdéseivel, netán félelmeivel. Tanácsos abban a rövid időben, amit a váróban töltenek, csak a gyermekkel foglalkozni. Beszélgetni vele, más témákra terelni a figyelmét, ha viszont kérdez a kezeléssel kapcsolatban, arra őszintén válaszolni. Így érhető el legkönnyebben, hogy egy mosolygós, magabiztos fiatal érkezzen be a rendelésre. Az pedig már a mi dolgunk, hogy úgy is jöjjön ki onnan, megbizonyosodva arról, hogy a fogszabályozás egyáltalán nem fájdalmas, a kezelések pedig igenis telhetnek jó hangulatban, még ha közben egy fogorvosi székben is kell ülni.
