A fogszabályozás és az állkapocsízületi problémák kapcsolata
Az állkapocsízületi megbetegedések, az állkapcsot a koponya többi részéhez a fül előtt található ízület, illetve a rágókészülék rendellenes működését, az ezekre a területeket érintő panaszokat jelentik. Bár a tünetek viszonylag kevés embernél olyan súlyosak, hogy panaszaikkal orvoshoz fordulnának, azonban az átlag népesség több mint harmadában tapasztalható valamilyen ebbe a betegségcsoportba tartozó tünet.
Jellegzetes panaszok:
- az állkapocsízület környékét, a rágóizmokat érintő fájdalom, de a fájdalom kivetülhet a fül, a halánték, a homlok területére, sőt okozhat fájdalmat a fogakban, vagy a tarkón, esetleg a nyakizmokban.
- az állkapocs mozgásai során tapasztalt hangjelenségek, kattanás, esetleg ropogás.
- az állkapocs rendellenes (korlátozott, vagy épp túlzott mértékű, esetleg szabálytalan irányú) mozgása.
Okok, magyarázatok:
Régebben egyszerű magyarázatok születtek a panaszokra, és a kórképet egységes problémaként kezelték.
- Az egyik ilyen magyarázat volt a szabálytalan fogérintkezésekből adódó rendellenes állkapocshelyzetek, amelyek vagy túlterhelik az ízületet, vagy a rágóizmok próbálják kompenzálni ezt a helyzetet, de egy idő után kifáradva, maguk okoznak panaszokat.
- Ma már tudjuk, hogy a szabálytalan fogérintkezések szerepe nem annyira jelentős, mint korábban azt feltételezték, és a kórképek kialakulásában más tényezők (stressz, ízületi szalagok lazasága, ún. parafunkciók) legalább annyira fontosak, azonban van néhány olyan szabálytalanság, ami egyértelműen hatással van az állkapocsízület működésére.
Ezért fontos ezeknek a szabálytalanságoknak a korai felismerése, és lehetőleg az állkapocsízületi panaszok fellépte előtti kezelése. Ugyanakkor a fogszabályozó kezelés során is kialakulhatnak olyan helyzetek, állapotok, amelyek kedveznek a problémák kialakulásának. Fontos ezek ismerete, hogy ha a tünetek fellépnének, a kezelést más irányba lehessen irányítani, a súlyosabb tüneteket elkerülve.
Ezért lényeges a fogszabályozó kezelésre jelentkező személy vizsgálata az állkapocsízület és a rágóizmok működésére vonatkozóan is, illetve ezen vizsgálatok megismétlése a fogszabályozó kezelés későbbi fázisai során is, hogy ki lehessen szűrni azokat a személyeket, akik fokozottabban veszélyeztetettek az ilyen jellegű problémákat illetően. Az ilyen vizsgálatok során részletesen kikérdezzük a beteget, hogy voltak-e korábban az állkapocsízületet, rágóizmokat érintő panaszai, szokta-e csikorgatni, szorítani a fogait, majd megfigyeljük az állkapocs mozgásainak szabályosságát (szájnyitás, oldalmozgás, az áll előretolása), vizsgáljuk a mozgások során esetleg fellépő hangjelenségeket, mérjük a mozgások maximális értékeit. Végül tapintással vizsgáljuk az ízületet, rágóizmokat és ezek környékét. Ezt egy részletes szájüregen belüli vizsgálat követi (ha ez még nem történt meg a fogszabályozó kezelés kapcsán), a fogak helyzetére, az ebből adódó érintkezéseikre, a nyálkahártyák állapotára vonatkozóan. Szükség lehet kiegészítő vizsgálatokra, mint röntgenképek, MRI vizsgálat, diagnosztikus érzéstelenítés.
Az ezekkel a vizsgálatokkal nyert információk alapján állítjuk fel a diagnózist, amelynek figyelembe vételével kell megtervezni a fogszabályozó kezelést. A kezelés eredményeinek értékelése során pedig kiegészítő információkat jelentenek az állkapocsízület és a rágóizmok működését jellemző adatok, amelyek alapján (szükség esetén), módosítani lehet a fogszabályozó kezelést, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozza Önnek.
