“Nagyjából 12 éves lehettem, mikor közölte egy fogorvos, hogy nekem sosem fog csontfogam nőni, sőt nem csak 2 fogam fog hiányozni, hanem mindjárt 4… Borzasztóan elkeseredtem. Csírahiánnyal születtem, mely a felső 2 kismetszőt és az alsó két bölcsességfogamat érintette. Még a bölcsességfogak nem is érdekeltek annyira, no de a kismetszők ott a kirakatban?!
A 2000-es évet kezdtük, információt az újságból vagy a TV-ből lehetett szerezni, esetleg könyvekből, az internet ekkor még luxusnak számított, azt sem tudtam mi fán terem ez a csírahiány, mi lehet rá a megoldás, – gyermeki naivsággal: mi gyógyíthatja? – maradt hát a kérdezősködés az iskolai fogászaton, de csak annyit mondtak: ez van, fogadjam el. A szüleimet sem foglalkoztatta a hézagos fogsorom, mondván nem fáj, így törődni sem kell vele, majd ez lesz a szexepilem.
Az osztálytársaim – akkor számomra úgy tűnt- gyönyörű fogsorral rendelkeztek, mindig nevettek, minden fotón vigyorogva pózoltak. Én, miután tudatosult bennem, hogy nekem sosem lesznek kismetsző fogaim, zárkózottá váltam, mindig csukott szájjal nevettem vagy takartam a szám nevetés közben. Keveset beszéltem, az önbizalmam egyenlő lett a nullával, fiúsan kezdtem öltözködni, mert azt hittem, így elbújhatok majd a kíváncsi szemek elől. De nem! Nagyon sokszor bántottak és megaláztak a fogaim miatt, volt hogy a tömött buszon kaptam a beszólásokat… és ezek a bántó szavak örökre megsebeztek. A fényképezőgép láttán is mindig elsunnyogtam, vagy elbújtam a hátsó sorban. És ez így ment 26 éves koromig.

Az eltelt évek során titokban mindig kutattam a megoldást a hiányos fogsorom megszépítésére, de a 2000-es évek elején még a fogszabályozás is gyerekcipőben járt a mostani technikákhoz képest. 26 évesen döntöttem el, most már végleg véget vetek az életemet legjobban megkeserítő problémának és lázasan elkezdtem kutatni egy orvos után, aki segíthet.
Kocsis doktor urat egy dentálhigiénikus ismerősöm ajánlotta nekem, én pedig nem sokat vacilláltam, kértem hozzá egy időpontot.
2014-ben, év elején kezdtük a kezelést először fogszabályozással, majd 2015-ben kiegészült a kezelés 2 implantációval. 2015. novemberéig volt fogszabályozóm, ekkor megkaptam az ideiglenes fogaimat is.
Mivel az implantáció során csontpótlást is kaptam, így nálam a gyógyulási idő több volt, mint egy átlagos implantációnál. Minden hónapban jártam kontrollra, és/vagy a fogak visszaragasztására, ugyanis az ideiglenes fogak nagyon nem szerettek a helyükön maradni, folyton kiestek. Volt, hogy minden héten, úgyhogy sűrűn látogattam a Fogszabályzó Centrumot. Kocsis, Perényi és Seres doktor urak szoros együttműködésben dolgoztak a kiváló eredmény elérése érdekében, és folyamatosan bíztattak. Sokszor érkeztem csalódottan, elkeseredve, sírva, tenyeremben a fogaimmal, de várni kellett még az íny gyógyulására…

2016 májusában kaptam meg a végleges fogaimat. Emlékszek, elsírtam magam. Kaptam egy tükröt, hogy barátkozzak velük, véleményezzem őket, mielőtt végleg a helyükre ragasztják mindkettőt. Én meg csak néztem magam a tükörben és sírtam, nem hittem el, hogy most már mindig lesz ott egy-egy fog, ahol évekig csak tátongó űr volt. Többször is megkérdeztem Perényi Doktor Urat, hogy ugye ezek már nem fognak kiesni?!  ?

Most már több, mint 1 éve „viselem” az új fogaimat, és igen, szándékosan írom így, mintha egy ruháról, vagy cipőről beszélnék, mert a fogaimról is azt gondolom, hogy „felöltöztettek”, csak hát ők állandó viseletnek számítanak. ?

Velük más ember lettem, többet nevetek, többet beszélek, magabiztosabbá váltam ?, noha ez nem megy/ment egyik napról a másikra a hosszú, – ahogy én nevezem- fogatlan évek után. ? ?
Most már készül egy-egy fotó vagy videó is rólam. Most már nincs mit szégyellnem nevetés, vagy beszéd közben, és mindenkinek büszkén mesélem el a fogaim történetét is, ha kíváncsiak rá.

Mindenkit arra bíztatok, hogy ha hasonló problémával küzd és van rá lehetősége, akkor minél előbb kezeltesse a saját, esetleg a gyereke problémáját és ne hagyja, hogy egy életen keresztül elhatalmasodjon rajta és tönkre tegye az életét. A mai világban rengeteget számít a szép, egészséges, rendezett fogsor, amihez ugyan az út lehet, hogy rögös, de megéri rajta végigmenni, mert az eredmény kárpótol majd mindenért.

Minden szenvedés, fájdalom és könnycsepp idővel a feledés homályába merül majd az új fogak, az „új” mosoly láttán, és a dicsérő szavak hallatán. Én már csak tudom! ?”