Nem dicsekedtem el még vele: egy hónapja kaptam még két tappancsot. Pont két fogam volt még, amin nem volt – a két leghátsó – na most azokra is felkerültek a kis fémdarabkák. (A hátsó fogakon nem porcelán van, mert úgyse látszik, remekül hasznosíthatók ott a fémszínű tappancsok is.) Ezzel az új konstrukcióval mondjuk volt némi problémám, mert ugyebár a fogsorom legvégéről van szó, közvetlenül a szájnyálkahártyánál. Így már amikor kiszálltam a székből, akkor is jeleztem Kocsis doktornak: a drót vége szúrja a számat. De ő megnyugtatott: “csak úgy érzem”. Mondjuk, az eredmény ugyanaz, miszerint nem túl komfortos, de mindegy, beletörődtem, hogy megint fogvédő viasszal élem majd az életemet. Amit elárulok, a leghátsó fog legvégén lévő drótra rábügyürgetni – nos nem egyszerű feladat. Szerintem legalább két méretet nyújtottam a számon két hét alatt, ahogy a fél kezemet minden alkalommal betoltam… Nem is értem, a fogorvosok hogy csinálják ezt.
Nade nem is ez a lényeg, hanem hogy hogyan álltam bosszút a rendszeren. Persze nem szándékosan. Tegnap, a reggeli után gyanús volt, hogy mintha valami nem olyan lenne, mint eddig. Meg is vizsgáltam a helyzetet a tükörben és megdöbbenve vettem észre, hogy az egyik új tappancson eltűnt. Nem ám csak leesett és a dróton fityegett, mint pár hónapja. Nem. Nyoma veszett. Hogy még az éjszaka vagy már reggeli közben, nem tudom, de lényeg, hogy minden bizonnyal megettem. A helyén csak az árván maradt drótot láttam, ami tappancs híján jó hosszan kinyúlt a fogszabályozóból.
Lelki szemeimmel már láttam, hogy az első fogmosással vagy evéssel majd jól elgörbül és egy centinyi kiálló drót fogja széthasogatni a számat, de nem volt mit tenni, hiszen mikor történt volna ez, ha nem a rendelő három napos zárva tartásának első reggelén. Úgyhogy terveket szőttem, amiben szerepelt már csípőfogó is – nem mintha lenne itthon ilyesmim, de a szomszédok közül valakinél biztos akad. Szerencsére azonban (eddig) nem volt rá szükség, a drót nagyon rendes módon áll ugyanúgy, ahogy eddig.
Hát így sikerült megünnepelnem a fogszabályozóm féléves évfordulóját – merthogy szinte hihetetlen, de már ilyen régóta viselem a készüléket. Azért akkor leszek teljesen nyugodt, ha kapok új tappancsot és megint tökéletes lesz. Ígérem, nem fogom szidni többet.
