Milyen jó, ha az ember blogját a fogorvosa is olvassa. Már este jött az e-mail Kocsis doktortól, hogy ha ennyire szúr a drót a számban, akkor menjek be a rendelőbe és lecsippenti a végét. Hát bementem, ez nem volt kérdés. Ráadásul azt is megtudtam, hogy ezután sem muszáj szenvedni, amikor hasonló cipőben járok. Ami elég gyakran előfordul majd, tekintve, hogy ahogyan folyamatosan rendeződik a fogsorom, a drót is mozog és bizony két fogorvos-látogatás között is előfordul, hogy a vége kitolódik és szúrni kezd.
Ha már ott voltam a rendelőben, azt is elpanaszoltam, hogy bizony még mindig nem tudok enni. Ennek egy harapásemelő lett a vége. Mivel a problémát az okozta, hogy az egyik befordult fogamra felragasztott tappancs összeért a felette lévő fogammal, volt még az a lehetőség, hogy megvárjuk, amíg a helyére beáll és már nem lesz zavaró. Hogy ez mennyi idő? Lehet, hogy pár hét, lehet, hogy pár hónap – mondta Kocsis doktor. Hát, nem volt nehéz eldönteni ezek után, felragasszon-e a felső két őrlő fogamra egy-egy gyönyörű, zöld, tömőanyag-szerű cuccot, amivel lényegében elértük, hogy ismét összezáródjon a fogsorom. Oké, csak azon a két ponton. De ez is több, mint a semmi, nem?
