Nem fogok ám minden nap jelentkezni, de azért most még elég erőteljes az újdonság varázsa. Szóval a legfontosabb kérdés az evés. Ma már puha kenyérbelet is el tudtam csócsálni a virsli mellé. Azt gondoltam, megy nekem a főtt hús is a levesből, de csalódnom kellett. Mindent nem lehet egyszerre. A fogszabályozóval viszont kezdek harcolni. Lehet, hogy rossz páciens vagyok, de nem bírok magammal. Mivel érzem, hogy nem ott vannak a fogaim teljesen, ahol szoktak, folyamatosan lökdösöm vissza a nyelvemmel a fogsoromat, mert érzem, hogy tolódik befele. Kíváncsi vagyok, ki nyer. A fogszabályozó vagy én. Mondjuk ez a művelet legalább külső szemlélő számára nem látszik. Viszont más miatt úgy érzem, kezdek olyan lenni, mint a protkós nyugdíjasok. Folyamatosan nyalogatom ugyanis a fogszabályozót, meg fintorgok, hogy a számat leszedjem róla, mert valahogy mindig kiszárad és ráragad belülről. Szóval pont úgy nézhetek ki, mint amikor azokat az összecsattanós fogsorokat igazgatják az öregek. Elég gáz, erről le kéne szoknom. Arra viszont tényleg kell valami megoldás, hogy folyamatosan száraznak érzem a szám. Lehet, hogy most szokok rá a rendszeres vízivásra?

Ossza meg ismerőseivel ezt a bejegyzést, ha tetszett Önnek.