Kocsis doktor úr csapata tehát mindent megtett, hogy gyorsan megszűnjenek a panaszaim, a beavatkozás azonban természetesen nem oldotta meg varázsütésre a problémámat. A gyulladás ugyanis nem szűnik meg hipp-hopp, így tehát az ismerős sajgás egyből visszatért, amint az érzéstelenítő hatása eloszlott. És sajnos nem állíthatom, hogy a helyzet nem fokozódott. Nyilván mindenki számára ismerős jelenség, hogy egy ilyen, professzionális tisztítás után a fogak is érzékenyebbé válnak. Szóval immár nem csak az ínyem fájt, de a hideg innivalótól és egy szelet csokitól is úgy belehasított a fájdalom a fogaimba, hogy még az állkapcsom is belezsibbadt. De mondok jobbat: a kifejezetten ínyproblémákra kifejlesztett fogkrém is, melyből a rendelőben kaptam termékmintát, olyan mértékű fájdalmat okozott az érzékeny fogaimban, hogy hamar döntenem kellett: az ínyemet regenerálom, vagy kellemesebbé teszem a fogmosásokat. Utóbbi mellett voksoltam, így bár az egyik agyonreklámozott termék hatékonyságáról nem gyűjtöttem személyes tapasztalatokat, de egy másikról annál inkább. Sosem használtam fogérzékenység elleni fogkrémet, kicsit szkeptikusan is nézegettem mindig a tévészpotokat. Persze: majd megmosom a fogam és mosolyogva iszom a jeges vizet…. Hát azt kell mondjam, hogy tényleg jó cucc. Legalábbis a fogmosás a hiper-gigarapid verzióval teljesen fájdalmatlanná vált. És mint tudjuk, kis öröm is öröm.
Az ínygyulladásra maradt tehát az öblögetés, melyet egyébként egy nap után szintén elhagytam, mivel nem éreztem jó cserének, hogy most azért nem tudok jókat enni, mert semmiféle ízt nem érzek. Megjegyzem, a beavatkozásnak köszönhetően valóban 48 óra alatt lehúzódott a gyulladás, további pár nap alatt pedig a fogérzékenységem is elmúlt. A sürgősségi problémám tehát megoldódott, és nagyon hálás vagyok azért, hogy miközben nem is említettem, milyen nagy fájdalmaim vannak, lényegében pár órán belül fogorvosi székbe ülhettem. Itt kell azonban elmesélnem, hogy nem csupán ennyit kaptam ettől a látogatástól.
Mint említettem korábban, számomra a fogszabályozás egy komoly ínyvisszahúzódás műtéti korrigálása miatt volt szükséges. Ezért kerestem fel több, mint 4 évvel ezelőtt Dr. Kocsis Andrást. Régen volt, sőt 3 éve már nem is találkoztunk, hiszen az ő munkája velem akkor véget ért. Mégis első dolga volt egy röntgenfelvételt készíttetni, hogy ellenőrizze, mennyit romlott az állapotom a legutóbbi találkozásunk óta, nem kezdett-e el esetleg már a csont is bomlani. Megnyugtatott, hogy erről szerencsére nincs szó, majd ismételten, immár sokadjára is felhívta a figyelmemet arra, hogy bármennyire is félek ettől a műtéttől, muszáj lesz elvégeztetni.
Ilyen jellegű operációra az ő rendelőjében nincs lehetőség, vagyis semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy agitáljon egy ilyen beavatkozásra. Már nem vagyok a páciense sem, mégis szükségesnek érezte, hogy segítsen és tanácsot adjon. Számomra ezért professzionális ez a rendelő. Mert emberként kezelnek, ismerősként üdvözölnek évek után is, nem kell újra és újra elmagyaráznom, milyen problémáim vannak – mindent tudnak rólam és foglalkoznak olyan dolgokkal is velem kapcsolatosan, amire akár azt is mondhatnák: ez nem a mi asztalunk, sajnáljuk. Ezért fordultam hozzájuk most is, amikor már nem fogszabályozással kapcsolatos panaszom volt és ezért nem gondolkozok majd legközelebb sem azon, kit hívjak, ha fogászati gondom akad. Vagy ha esedékessé válik egy újabb fogkőeltávolítás…