Ma pontosan egy éve, hogy fogszabályozós lettem. Fura ezt így leírni. Amikor elkezdtem ezt a procedúrát, azt gondoltam, kibírhatatlan messzeségben van ez az idő. Az első időszakban, amikor még csak szoktam a helyzetet, biztos voltam benne, hogy csigalassúsággal vánszorognak majd a napok, és azt mondtam: ha tudnám, pontosan mennyi ideig kell a számban hordani ezt a készüléket, akkor sem biztos, hogy vágnám a centit, mert elkeserítő lenne látni, mennyire nem akar fogyni.
Aztán tessék: eltelt egy év, és olyan, mintha csak most vágtam volna bele. Igazából már nem izgat, meddig leszek még fogszabályozós, mert az életem részévé, a testem egy alkatrészévé vált, amivel megtanultam együtt élni és legtöbbször észre sem veszem, hogy van. Megtanultam a családi fotókon úgy mosolyogni, hogy se torzszülöttnek, de terminátorszájúnak ne nézzek ki, tudom, hogy puha kolbászt vagy szalonnát ugyanúgy nem eszünk társaságban, mint spenótot, mert a tappancsokon lifegve gusztustalan látványt nyújtanak és már a kisfiam is rutinból látja, mikor voltam Kocsis doktornál, mert utána pár napig előfordul, hogy nem eszem meg a kenyér héját, csak a belét. Családtag lett a fogszabályozó, amivel ugyan kicsit más az élet, mint eddig, de semmivel nem rosszabb.
Gondolkoztam, hogy ha már szülinap, vajon hogyan ünnepelhetném meg méltóképpen a fogszabályozóm évfordulóját, de semmi más nem jutott eszembe, mint azok a feltűnő, színes gumik, amikkel fel lehet dobni a készüléket. Rózsaszín, zöld vagy éppen kék? Vagy ünnepeljük az olimpiát nemzeti színekkel? Hát, ezeket a megoldásokat kissé túlzásnak éreztem, ezért nem is említettem meg a székben ülve, nehogy aztán meglepődjek… Maradtunk tehát a hagyományos megoldásnál. Fehér tappancsra fehér gumi – továbbra is szépen, diszkréten. Néhány új porcelándarabkát is kaptam egyik-másik helyett, de ez sem a jeles nap, inkább a praktikusság jegyében történt. Apróbb igazítások, ahogyan Kocsis doktor mondta.
A következő évfordulóra viszont majd tényleg kitalálok valamit. Például egy klassz dobozt a fogszabályozómnak, a polcom egyik sarkában. Mert addigra – ha minden jól megy – már ott lesz.
