Hát, tévedtem. Már ami az étkezéseket illeti. Na nem azt mondom, hogy ma már elrágcsáltam egy pirítóst, de ebédre már simán meg tudtam enni a krumplipürét meg a lecsót. Oké, puha, pépes étel, de kis öröm is öröm. Keményebb étellel nem próbálkozom, mert fáj a harapás, de ez az összes gondom. A vacsorával viszont kissé mellé lőttem. Spenótos lasagne… Szerintem senki ne képzelje el, milyen bájos jelenség, amikor kicsi zöld levelek fityegnek le a fogszabályozóról. Mindezt pedig egy olyan vacsorán, ahol reprezentálni kellett… Még szerencse, hogy kéznél volt a fogtisztító készlet, különben egész éjszaka meg sem mertem volna szólalni.
Maga a fogszabályozó egyébként nem húzza a fogaimat, nem okoz kellemetlen érzést, egyszerűen csak van valami a számban, amit meg kell szokni. Ennyi. Ja, és végére jártam egy igen fontos kérdésnek: jelentem, lehet fogszabályozóval is csókolózni.
