Hát, eljött, amitől nagyon féltem. Fél éve már, hogy elkészült a kezelési tervem, így nem húzhattam tovább: fel kellett tenni a fogszabályozót. Napok óta izgultam emiatt, de a mai nap tragikusra sikeredett. Fél órát ültem otthon indulás előtt, gondolkoztam, lemondjam-e az időpontot. Eszembe jutott, miket mondott az a néhány ismerősöm, akikkel az elmúlt időszakban beszélgettem. Hogy mennyire kellemetlen, mennyire megváltoztatja a mindennapokat és hogy törődjek bele, fájdalomcsillapítókon fogok élni. Aztán úgy gondoltam, ez elég szánalmas ez így, mégis felnőtt ember vagyok, vagy mi. Úgyhogy inkább elolvastam, mire számíthatok. És gyorsan meg is nyugodtam. „A kezelés a gumigyűrűk felhelyezésével kezdődik” – olvastam. Hurrá. Nyertem pár napot. Betesznek négy kis vackot a hátsó fogaimra és viszlát.
Hát, így érkeztem meg a rendelőbe, ahol Kocsis doktor elég érdekesen nézett rám, amikor a gyűrűket emlegettem. – Az már régi technológia. Nincs gyűrű – mondta. – Akkor most fel is ragasztja? – kérdeztem kezdődő pánikkal. – Hát, ezért vagyunk itt – mosolygott.
Megjegyzem, le a kalappal előtte. Miután jól ráijesztettem, hogy én itt menten összeesek, és rosszul leszek, és megkértem, hogy tartson szóval, hogy ne pánikoljak, szinte azonnal megnyugtatott. A nagyjából félórás kezelés alatt folyamatosan beszélt meg viccet mesélt – kissé sérelmezte is, hogy még sosem beszélt ennyit egyhuzamban. De hősiesen terelgette el a figyelmemet, én pedig egyszer csak azon vettem észre magam, hogy fogszabályozóm van. Porcelán, hogy ne legyen olyan feltűnő.
Maga a feltétel egyébként semmiféle kellemetlenséggel nem jár, hacsak azt nem számoljuk ide, hogy az embernek végig nyitva kell tartani a száját. A doktor először bekente az összes fogamat ragasztóval (ez meglehetősen keserű), ezt követően pedig egyesével felhelyezte megfelelő szögben a tappancsokat a fogakra. Majd UV-fénnyel megvilágította, amitől a ragasztó megkötött és belehúzta a drótot. Ennyi. Kolléganője ezután egy animációt levetítve megmutatta, hogyan kell a továbbiakban ápolnom a fogaimat, kaptam hozzá speciális eszközöket és már mehettem is. Első körben csak a felső fogsoromra került fogszabályozó – gondolom, hogy legyen időm megszokni.
Megjegyzem, lesz is mit. Például azt, hogy egy idegen tárgy van a számban. Ez egyébként nem olyan vészes, mint gondoltam. Mivel a külső fogsoron van, nem érintkezik a nyelvvel, így nincs olyan érzése az embernek, mintha valamivel folyamatosan tele lenne a szája. Kifelé viszont kissé kinyomja az ajkat, amitől kissé csókosabb verziót öltöttem – és még botox sem kellett hozzá. Az egyetlen kellemetlenség, hogy úgy érzem, az ajkam beszéd közben felakad a fogszabályozóra, meg ha nem figyelek oda, akkor kilóg, mint mondjuk egy nyúlfog. Akinek elmeséltem ezt, szimplán lehülyézett, úgyhogy valószínűleg mindkettőt csak én képzelem.
Az evés és a fogmosás viszont tuti, hogy mostmár nem olyan egyszerű dolog. Van fogszabályozós fogkefém, amivel a készülék ellenére is megoldható a fogmosás, csak sokkal macerásabb. És van egy fogköztisztitó kefém, amivel fogmosás után a fogszabályozó réseit is meg kell takarítanom. Emellett kaptam egy doboz viaszt is arra az esetre, ha a fogszabályozó törné a számat. Itt jegyezném meg, hogy mindkettőt csak DM-ben lehet beszerezni, minden más boltban elég furán néztek rám, amikor ezeket kerestem. Azt is a lelkemre kötötték a rendelőben, hogy legalább négy percig sikáljam minden alkalommal innentől kezdve a fogaimat. Mondjuk azzal a bénázással, amivel nekikezdtem ehhez, ez nem lesz nehéz….
Azt nem mondom, hogy vidám vacsorám volt az első nap. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, mint amikor elrontják az ember fogtömését és túl magas lesz. Olyankor az ember nem tud rágni. Nos, én sem tudok. Kocsis doktor azt mondta, sehol nem zavarja a két fogsor záródását a fogszabályozó, de én mégis úgy érzem. No mindegy, a joghurt kiváló vacsora volt. És már áldom az eszem, hogy – szintén a jótanácsokat megfogadva – felszerelkeztem bébiételekkel. Úgy tűnik, egy ideig ilyesmiken fogok élni.
