Ez a blog azért születik, hogy mindenki, aki még csak tervezi, hogy fogszabályzásra megy, vagy már elkezdte, de egyedül érzi magát kérdéseivel, problémáival, választ találjon itt mindarra, ami foglalkoztatja. A blog írója felnőtt fejjel vágott bele ebbe a procedúrába. Érzéseit, tapasztalatait rendszeresen megosztja ezen a felületen – mindenki okulására.
Azért kezdtem írni blogot, hogy segítsek. Nekem nagyon rossz volt, hogy amikor belevágtam, fogalmam sem volt, mire számítsak. Szégyen, nem szégyen, de rettenetesen féltem. Én azok táborába tartozom, akik nem esztétikai, hanem egészségügyi okból kényszerültek fogszabályozásra. Szándékosan használom ezt a szót, hiszen nagyon nem akartam. Mégiscsak 35 éves vagyok, ráadásul a munkám miatt folyamatosan emberekkel beszélgetek – kell a fenének, hogy mint egy tini, vasakkal a számban éljem az életemet – gondoltam. Azon túl pedig, hogy cikinek tartottam és féltem, hogy bénán fogok kinézni és még beszélni sem tudok majd rendesen, volt még egy komoly gondom. Mi van, ha nem bírom elviselni a számban? Ez mégsem egy olyan dolog, amit ha zavar, kiveszem. Beleteszik és csak az orvos tudja leszedni. Hát kell ez nekem?
De mégiscsak muszáj volt, így elmentem egy konzultációra, nem sokkal később megvolt a kezelési tervem. Aztán, mivel fogalmam sem volt, hogy zajlik egy fogszabályzás és mi vár tulajdonképpen rám, nekiálltam a kezelés napján az internetet böngészni: leírásokat kerestem, mi történik majd a rendelőben. Nos, ez több kárt csinált mint hasznot – annyira idegesen mentem arra a bizonyos nagy napra, hogy kishíján visszafordultam az ajtóból.
Nos, ezért születik a blog. Hogy legalább tőlem megtudhassa, akit érdekel, mikor mi történik. Azt is, ami rossz, és azt is, amiről mindenki azt gondolja hogy tragikus, miközben egyáltalán nem az.