Aki fogszabályzót hord, az kicsit más, mint a többiek. Bármennyire is egyre elterjedtebb ez az eljárás, még mindig kicsit csodabogárként néznek azokra, akik ilyet viselnek. Valószínűleg a legtöbb ember azon aggódik, mielőtt felkerülnek fogsorára a rögzített ívek,hogy csúfolják vagy kinevetik majd fogszabályzója miatt. Nos, szerencsére ez a korszak már régen elmúlt, ettől függetlenül nem árt felvértezni lelkünket arra, hogy bizony vannak hülye emberek. Van, aki tapintatosabb, van, aki kevésbé, de a lényeg, hogy szinte biztos, hogy megjegyzéseket fognak tenni. Egyéves tapasztalatom, hogy ezek inkább szórakoztatók, mintsem bántóak. Álljon itt néhány tipikus beszólás – csak hogy aki még előtte áll, tudja, mire készüljön.

1: a szőke

“De cuki! Fogszabid van!”

Életemben egyszer hallottam ezt a kifejezést – a mai napig nem tudom megemészteni. Fogszabi… Ezek után azon már fenn sem akadtam azon, hogy egy egészségügyi eszközt hogy nevezhet valaki cukinak. A kevésbé szőke változata ugyanennek a felkiáltásnak, ha valaki csak annyit mond: “neked fogszabályzód van”” Egy idő után erre már csak annyit mondtam: “Tényleg? Aztaaa, észre sem vettem.”

2: az érdeklődő

“Látom, neked (is) van fogszabályzód. Milyen? Ki csinálta?” Majd ezt követi még nyolcvan egyéb kérdés.

Általában azok rohannak le ilyen kérdésekkel, akik már szintén elgondolkoztak azon, hogy elmenjenek fogszabályzásra, vagy családjukban valakinek szüksége lenne rá. Ők a legnormálisabbak: nem a fogszabályzó tényén akadnak fent, valóban érdekli őket, hogy milyen így az élet. Velük érdemes leállni beszélgetni.

3: Az együttérző

“Meddig lesz még fent?”

Igazából sosem értettem, vadidegen embereket miért érdekel, meddig viselek fogszabályzót. Én sem szoktam senkitől megkérdezni, mikor mennek el nőgyógyászhoz vagy hányszor mennek vécére egy nap. Miért gondolja bárki, hogy egy orvosi kezelés időtartama közügy? Főleg úgy, hogy rajtam kívül ez senkinek az életében nem jelent változást. Nem mellesleg én magam sem tudom, meddig leszek fogszabályzós – sosem kérdeztem rá az orvosomnál. Addig, ameddig kell. Ilyen egyszerű erre a kérdésre a válasz.

4: a tapintatlan

“Nem vagy te már ehhez kicsit öreg?”

Mivel felnőtt korban vágtam bele a fogszabályzásba, sajnos ezzel a kérdéssel is többször találkoztam már. Nőként nem mondhatnám, hogy túl jól esnek az ilyen típusú megjegyzések. Attól függően, hogy milyen hangulatban talál el egy ilyen kérdés, az illetőt vagy elküldöm melegebb éghajlatra, vagy elmagyarázom neki, hogy ma már felnőtt korban is rendbe lehet hozni a kusza fogsort. Kicsit hosszabb, kicsit macerásabb, de nem lehetetlen. És nem vagyok öreg!

5: a mindent tudó

“A lányomnak is van fogszabályzója.”

Ez a kezdőmondat, majd hosszasan ömlenek a sztorik arról, milyen kellemetlen, mennyi nehézség van vele és egyáltalán – milyen rossz ez. Hát, ez az, amivel nem tudok mit kezdeni. Együttérzően bólogatok, néha helyeslek, hogy igen, ez így van – és időnként azért megjegyzem, hogy szerintem a gyereknek azért nehezebb, mint anyukának. Amúgy meg nem is olyan szörnyű, de erre majd rájönnek később.

6: a hozzá nem értő, aki csak azért kérdez, hogy járjon a szája

“Evés után hogy szeded ki belőle a kajamaradékot? Kiveszed és elmosod?”

Ez volt ebben a kategóriában az egyik kedvencem. Elképzeltem, amint a munkahelyi mosdóban, mint valami protkót, kiveszem és nekiállok a takarításának… Hasonlóan értelmes kérdés volt az is, amikor arról érdeklődtek, hogy amikor havonta orvoshoz megyek, mindig újat tesznek fel? Persze gonosz dolog az ilyeneken nevetni – akit nem érint, annak ez nyilván ugyanolyan ismeretlen terület, mint nekem mondjuk az űrkutatás.

7: a kellemes meglepetés

Ennyi hülye után igazán szívmelengető volt, amikor a minap egy állófogadáson a pincérlány annyit mondott: ajánlani tudja a frissen sült croissant – azt fogszabályzóval is meg tudom enni. Teljesen elolvadtam ettől, hiszen ismeretlenül tette felém ezt a gesztust, ráadásul anélkül, hogy beszélgettünk volna – egyszerűen csak észrevette valahogyan, hogy fogszabályzóm van. Mint kiderült, régebben neki is volt, ezért tudja, hogy nem mindegy, mibe harap bele így az ember. Megjegyzem: több mint egy év alatt egyetlen ilyen eset volt – de mindenképpen szerettem volna érzékeltetni, hogy időnként bele lehet botlani segítőkész, tapintatos emberekbe is.

  • Iratkozzon fel
    Hírlevelünkre!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Minden jog fenntartva 2015 - Jogi nyilatkozat
Ugrás a lap tetejére