Na, elmesélem, hogy megy mostanában az étkezés. Nem, nem vagyok 120 kiló és nem a kaja körül forgott eddig az életem, de most mit csináljak – ez lett a központi probléma.
Szóval adva van két kis golyószerű kitüremkedés a két felső őrlőfogamon, amivel most rágok. Ha hasonlattal kéne élnem, azt mondanám: beleraktak két, mondjuk fél cseresznyemagnyi cuccot a számba, a feladat pedig az, hogy ezen a felületen őröljek meg minden kaját. Valószínűleg senki nem tudja elképzelni, milyen nagy dolog harminckét foggal rágni, egészen addig, amíg kétszer két fél marad erre a célra. Dehát azzal kell megoldani a helyzetet, amink van. Tehát a rend a következő: falatnyira vágott kaja betesz, néhány gyors rágás, majd amikor már elértem, hogy olyan állapotba került a kaja, hogy már nem fulladok meg tőle, akkor gyorsan mehet lefele és jöhet a következő falat. A játék célja a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb kaját a szervezetbe juttatni. Miért? A válasz nagyon egyszerű. Marhára fárasztó és melós dolog így enni, hogy alig van rágófelületem, így ezt a dolgot rettenetesen hamar megunom. Két lehetőség van: elszórakozok a rágással az egészséges étkezés jegyében, alaposan megőrlök minden falatot, viszont éhes maradok, mert elfogy a türelmem, mielőtt jóllaknék, vagy tudomásul veszem, hogy egy ideig nagyobb feladat hárul a gyomromra.
Ja, és egy jó tanács: aki hasonló cipőben jár, töltött káposztával ne próbálkozzon. Hosszú szál káposzta, egyik fele úton lefele, másik fele felragadva a fogszabályozóra. Megvan? Na, ezért
